2017. április 23., vasárnap

Édes egyetlenkém

Értem ezt a feketeribizli fásdugványozásából megmaradt egyetlen szem ribizlitőre. Tavaly augusztusban kiválóan fásdugványoztam nyár végén, ahogy a nagykönyv leírja:

Kikészítettem a megfelelő eszközöket,

levágtam a megfelelő dugványt:


 gyökereztetőporoztam:
 biztosítottam a megfelelő páratartalmat.


Szegény dugványok télen kintfelejtődtek a mínusz tizenhét fokban a kapás pléhsufniban, mégsem lett bajuk, tavasszal a nyolc dugványból hét fejlődésnek indult. Aztán jött a kis fenevadam:

és hüpp-hüpp-hüpp, barba trükk-valahogy eltűnt öt dugvány. Maradványaikat a láda alatt, a terasz szélén szedtem össze. Kis leányom felhúzkodta a túlélőket. 
Egyetlen dugvány maradt meg, az szépen fejlődésnek indult. Azonban alapos vizsgálat után rájöttem, hogy ez nem is feketeribizli. A ribizlidzsungelben véletlenül a Blanka fehér ribizliről is szedtem le egy hajtást, ez bekerült a dugványozandók köré. Ez élte túl a törökvészt. A tő mellett még látható néhány szármaradvány.

Így feketeribizli nincs, ősszel kezdődik újra a dugványozás, csak sikerül már valamit összehozni néhány év alatt.