2013. július 22., hétfő

A paradicsom és a paripa esete avagy az Én kicsi pónim falun

Két héttel ezelőtt tíz napra facér anyuka lettem, kislányom a nagymamáéknál nyaralt éppen. Bele is vetettem magam a kerti munkába, amely éppen a paradicsomágyások rendbe hozatala volt. Már rég esedékes volt a karózás, mulcsozás úgyis. Először nagy műgonddal gyomláltam, porhanyósítottam a talajt, aztán jöhettek a karók a tövek mellé. Utána szépen felkötöztem, lefattyaztam, leleveleztem a töveket, végül fűnyesedékkel jó párnásan mulcsoztam is. Egy karóval azonban kevesebb volt a szükségesnél. Az egész udvarban nem találtam egyetlen olyan botot, rudat, karót, ami jó lett volna karózáshoz. Egyszercsak azonban megakadt a szemem egy vastag, alumínium söprűnyélen, amely ugyan alsó, menetes részét (amivel bele lehet tekerni a felmosófejbe vagy a partvisba) elvesztette, de még ott ácsorgott a sufni eresze alatt. Gondoltam, anyuci azért nem dobta ki, mert esténként mindig ezekkel a leharcolt söprűnyelekkel szokta a dezertőr hajlamú tikokat bekergetni. Még valami vastag, foszlott, kék bálamadzag-darab is rajta lógott ezen a bizonyos söprűnyélen. Megörültem: ez pont jó lesz! fogtam, és erős, határozott gumikalapács-ütésekkel bedöngöltem a földbe a nyelet, rákötöztem a paradicsomot, és gyönyörködtem a művemben.
Közben hazaérkezett leánykám a nyaralásból, feketére sülve. Újrafelfedezte a kert minden zegét-zugát, kipróbálta rajtam az új öntözőfejet. Egyszercsak azonban vérfagyasztó sikoly hallatszott, és láttam, ahogy egyetlen gyermekem térdre rogy, és hatalmas könnyek szakadnak a szeméből:

- Anya! MIT TETTÉL SABRINÁVAL?!!

Mint kiderült, a kimustrált és paradicsomkaróként újrahasznosított felmosónyél Juditka Sabrina nevű almásszürke játékparipája volt, amelyen végig szokott nyargalni másnaponta az udvar teljes hosszán. Fekete akasztója a paripa sörénye, a kék, koszlott bálamadzag pedig a díszes, veretes lószerszám. Szegény Sabrinát én meg paradicsomkaróként használtam, és gumikalapáccsal jókora ütéseket mértem a fejére, ráadásul most szegény futni sem tud. Botrány, mit  művelnek néha ezek a fafejű szülők.
Felajánlottam a karócserét (bár nem tudtam volna mire), de eddigre leánykám már belenyugodott a helyzetbe. Intette Sabrinát, hogy rendesen viselkedjen, mert neki fontos feladata van: egészen őszig meg kell támasztania a paradicsomokat. Nem lehet ám olyankor ficánkolni! Aztán utána megint lehet majd nyargalászni.



Addig azonban pótlóról kellett gondoskodni. Van egy hasonló állapotú, de vas (és ezért rozsdafoltos) felmosónyél még (az az originál tikhajkurászó), őbelőle lett a pótparipa a nyárra, Folti néven. Kiokítást kaptam, hogy Folti fiúló. Lehet, hogy jövő tavaszra kiscsikók is lesznek? Akkor nem lesz gond, hogy mire karózzam fel a paradicsomokat.

2013. július 20., szombat

Kerítés építése

Kezdeném a történetet azzal, hogyan alakult a kerítés terve a fejemben. Korábban csak fakerítés mindenféle kivitelben tudott hatni rám. Ez tűnt természetesnek, ez a természetközeliség talán nyomokban felfedezhető a végtermékben -víz vasból van :-)  

Egyik kollégámnak kovácsoltvas jellegű kerítést kellett készíteni munkaidőn kívül, amihez a tekervényes-cirkalmatos – eredetileg hajlítóberendezéssel készített elemeket- némi „csalással” lézervágó géppel vágtuk ki. Hát innen jött az ötlet, hogy saját kerítés céljára is lehetne elemeket vágni a munkahelyen….és talán még össze is lehet építeni.

 A kerítés betonrésze már vagy 6 éve készen volt, így adott volt, hogy mekkora a pillérek közötti távolság, így méretarányosan megszerkesztettem a betételemek kereteit. Ezt kinyomtattam számítógéppel több példányban, és este az ágyikómban elkezdtem a kereteket kitöltő motívumok megrajzolását. A téma hamar adódott, mivel gyerekkorom óta bolondulok a hajókért. A terveket a mellettem olvasgató egyszemélyes zsűri  – Drága Hédikém – értékelte. A sikeres skiccet másnap délután AutoCad programmal megrajzoltam.


Voltak vad ötleteim is, például minden egyes kerítéselemet más-más korabeli hajókkal kitölteni egy-egy nevezetes hajós eseményt (pl. Amerika felfedezését a Santa Maria, Pinta és Nina hajótrióval) elkészíteni. Ez túl csiricsáré lett volna, ezért szerencsére elvetettem. Így is szívtunk eleget a hajók elkészítésével, ha bonyolultabb lett volna tán még mindig rakosgatnánkJ A történelem legszebb hajóinak a klippereknek a tervét a keresztvitorlázat bonyolult megvalósítása miatt vetettem el. Sokáig fejtörést okozott, hogy a hajók közötti teret mivel töltsem ki. Itt is a méret volt a lényeg: a cica kiférjen, de a kutya már ne, így kerültek oda a vasmacskákJ


A kivitelezés:
A kész kaputerv alapján összesítettem a zártszelvények és egyéb szálanyagok mennyiségét. A hajók kontúrja 10mm vastag, a horgonyok és kormánykerekek 8mm vastag, az alsó hullámkivágásos takarólemezek pedig 1,5mm-es lemezből lettek lézervágóval kivágva. Az árbocok 10-es a bummok 8-as, a vitorlák külső kontúrja pedig 6-os köracélból készült.
Az íves zártszelvények belső rádiuszához sablont vágattam, hogy a hengerlés pontos legyen és a kerítés különböző íveinek az alsó éle és a teteje egy síkban legyen. A méretre vágott hengerelt zártszelvényekből elkészítettük kereteket és kapu valamint az ajtó keretét. A lehegesztett kerítéselemek közepének kitöltéséhez és a hajók kirakásához a kerítéselemeket 1:1 méretarányban A0-ás printerrel nyomtattam ki. Erre ráhelyeztük a kereteket, és a hajók vitorlázatához szükséges köracélokat leszabtuk, hajlítottuk és a helyére téve összehegesztettük.
A készre hegesztett kerítéselemek alapozva, majd fekete selyemfényű kétkomponensű fedőfestékkel lettek lefestve. A fekete szín elegáns, de a két és féléves fiam minden egyes mászókísérletét jól láthatóan megörökíti a következő lemosásig. A fehér guanó is virít rajraJ

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak a kerítés elkészítéséhez nyújtott segítségért:

Kocsis József lakatos, Denk Károly hegesztő, Pausits Zoltán esztergályos, Szokoli Károly és Borúzs Zoltán festő valamint Pausits Imre tulajdonos ügyvezetőnek aki megengedte, hogy a kerítés a cégnél elkészüljön.

2013. július 19., péntek

Pancsolós kerti csap

A családbeli lurkók élnek-halnak a pancsolásért, gondolom ezzel nem vagyunk egyedül. Gondot okozott viszont a vízfogyasztás mértéke: a hajós kerítés stílusa teljesen helyénvaló lett nálunk, mert naponta úszott az egész előkert. A tiltás falra hányt borsó, a csapzárás megtanítása hiábavaló erőlködés... Ismerős a szitu?

Erre láttunk az egyik ismerős családnál egy jó megoldást, amit rögtön lekoppintottunk. A kerti csapunk felálló csöve 3/4 colos, erre egy közdarabbal egy T-elosztót csatlakoztattunk. Az egyik végére egy szűkítővel egy piszoárszelepet, a másik ágára pedig a korábbi 3/4 colos csapot tettük fel. A nyitószerkezetét lecsavaroztuk és egy jó magas ablakpárkányra dugtuk, így tettük mozgathatóvá. A csövön általában csak a csonkja van, amit önmagában, puszta kézzel nem lehet megnyitni.




Ha a gyerekek pancsolni szeretnének, nagyobb felfordulás nélkül "nyomhatnak" maguknak egy kevés vizet, és a szelep elzárja önmagát. Ha viszont a slaggal mi felnőttek locsolni akarunk, azt a másik ágra csatlakoztatjuk, a vizet az előszedett nyitószerkezettel megindíthatjuk, amit azonnal visszapakolunk a gyerekbiztos rejtekhelyre. Így nem kell attól tartanunk, hogy több köbméter víz elfolyik egy kissé elvadult pancsolás miatt. A szerkezet ára 4500 Ft, ebből a piszoárszelep volt 3800 Ft, de azt hiszem, hamar visszatérül az ára.

2013. július 6., szombat

Nyári vegyes

Megint mentegetőzhetnék, hogy miért is nyomom a szunyát egygyerekes gyeses üzemmódban az egyelőre egyszem fiacskámmal blog-dologidőben, de hát...
Szóval rengeteg minden történt az egy hónap alatt. Kifestettünk, elkészült a kerítésünk, gyomos dzsungel lett a kertünkből, a gyomok közé csak szüretelni járunk. Közben bálnásodom erősen (kinyúltam az előző gyereknél vagy mi, de hatalmas a hasam), befőzögetek, rendezkedek, mosok, pisit törlök innen-onnan, terelgetve a kisfiamat a szobatisztaság rögös útjain. Zajlanak azok a jó hasznos, dolgos hétköznapok. Mondom sorjában.

Felújítósdi
Hat éve lakunk bent a házban, a nappalira már igencsak ráfért egy festetés. Mostanra kitapasztaltuk a koszos zónákat, ide falburkoló került, a falakra pedig egy kevésbé kényes, erőteljesebb szín. A tisztább részek maradtak halvány pasztell tónusban. Ilyen volt-ilyen lett:
Jani február óta tervezte, reszelte és hackelte különféle vasakból az utcafronti kerítést, hajós témában. Végül elkészült, olyan lassan, mint a Luca széke. Megérte várni rá.
Készül a gyerekszoba, Andris is és a leendő kistesó is kapott új ágyat. Még nem tudom, hogy fér el majd mindez a 12 m2-es nagyobbik szobánkban. Van még négy hónapom kitalálni.

Virágoskert
Tobzódnak a nagy évelőink fehér és kékeslila színekben. Rajtuk eszméletlen sokféle darázs, méh és poszméh.
Gyöngyvessző és fonalas agávé
Szamárkenyér és muskotályzsálya

Öngyógyítós részleg

Ez a dzsungel a répa-hagyma-paradicsom trió ágyása. Gyomból elég kevés tud kikelni, répazölddel és paradicsomkaccsal is mulcsozom a területet. 

Ez a karalábé-cukkini részleg, sok körömvirággal. A sok salátasor titka annyi, hogy ilyenkorra mind kifogy, mert kiesszük vagy felmagzik. Mulcsnak a szárba szökkent saláta is jó, a körömviurág is meg a gazok is. Terem becsülettel, bár a sárga patisszon csak mostanában kelt ki.


Papírmulcs gyümölcsfáknak
A körtefák, almafák idén minden elképzelhető nyavalyát elkaptak, gomba, baci, bogár jött csőstül.  Az alattuk lévő területet nem is hasznosítottuk, szinte belegyógyult a létra a földbe. Vagy ágakat vágtunk, vagy permeteztünk. Közben a terület jól elgazosodott, hetente kellett kapálni amúgy üresen. A festők által itthagyott újrapapírból, amivel a padlót takarták lépésálló fólia helyett, papírmulcsot készítettem, belocsolva. Lenyírt fűvel fogjuk takarni. Így talán megszabadulunk a területen elszabadult szulákoktól, tarackoktól. 
Jó kis találmány ez az újrapapír henger, 1,21 m széles tekercsben kapható, 1700 Ft a 25 méteres tekercs, kiválóan fog rá az aszfaltkréta, a sima kréta, a festék, a filctoll, minden. Érdemes az apróknak is beszerezni egyet, kreatív célokra. A gazdaboltokban, festékboltokban egyaránt kapható.

Málna
Nos, nekünk csak pár szem termett az őszi telepítésből, kóstolónak. Az FN híre temeti a magyar málnát. A Rábaközből egy kedves ismerősünk a szupermarketes ár töredékéért hozta kilóját a málnásgazdáktól, gurulósan, konyhakészen. A Sokoróalján 4-500, a Rábaközben 700-1000 Ft-ért lehet háztól vásárolni.  Hálásak, hogy ennyiért megvesszük tőlük. Sajnos, tényleg egyre ritkábban kapható. Mi négy ládányit, hét kilót vettünk tesómmal felesben. Fagyasztottuk, befőztük. Perverz módon én halálcukros, zselésítős hitlerszalonnát készítettem belőle, buktának... no meg kevert omlós málnás pitét.