Most már hihetetlennek tűnik, hogy néhány hete a Duna jegén mászkáltunk. A márciusi melegedés teljesen magával vitte a jeget, s meghozta a hóvirágokat. Neki is indultunk alaposabban körülnézni tavaszügyben.
A gyékények buzogányai már foszladoznak a Duna sekély partjain.
A hóvirágok szokásuk szerint fehér mezővé varázsolták az az erdő alját.
Kis kirándulásunk legkülönösebb látványossága a négyszirmú hóvirág. Nem tudom, a négylevelű lóhere hogyan függ össze a szerencsével, de nekünk ezzel a különös kis lénnyel bizony nagy szerencsénk volt.
A vízbe dőlő, haldokló fákon nagy csomókban éldegélnek a sárga gévagombák.
Van, ahol a vízbe dőlt öreg fűzből már semmi sem látszik, égnek fordult gyökere kiáll a vízből, nagy szigetet képez. Felfelé ágaskodó vesszői így is kihajtanak.
Ahogy a nap lefelé halad az útján, válik az erdei ösvény egyre titokzatosabbá.
Nagyon jó képek, én is mennék kirándulni! Meg nem is. Vége szakad az élvezetnek, ha a háromévest is cipelni kell.:)
VálaszTörlés