2012. március 20., kedd

Magyar gyümölcsfajtáink 1. Fajtaválaszték és a családi emlékek

Bár már tombol a tavasz és a  szabadgyökerű gyümölcsfák ültetési ideje lassan lejár, mégis szeretném körüljárni a kiskerti gyümölcsfaválaszték témáját. Sokat foglalkoztam ezzel az utóbbi időben, fellapoztuk a szakkönyveinket, végigkérdezgettük tesómmal az anyut, a dédit, az anyós-apóst, elgondolkoztunk a rossz és jó döntéseinken. Sok újdonságot tanultunk és jó sok információforrást gyűjtöttünk össze. Remélem, lesz aki hasznosnak találja. Mivel amatőr szinten műveljük a kertünket, vállalnunk kell, hogy a kis összefoglalónkban tartalmi hibák is maradhattak, ezért nem kis szorongással várjuk és kérjük szakvégzettséggel rendelkező olvasóink bírálatát, megjegyzéseit. Sorozatunk körüljárja az egyes gyümölcsök fajtaválasztékát, főleg a régi magyar fajtákat.

Egy  nehéz kérdés
Ha a házikerti gyümölcsösünkön töprengünk, akkor rögtön beleszaladunk a fajtaválasztás nagy kérdésébe. Növényünk ellenálló legyen, hogy ne kelljen (sokat) vegyszerezni de finom termésű is. Igazodjon a kertünk talaj- és klímaadottságaihoz, de figyelembe kell venni a méretét - kicsi kertbe ki akarna sok faóriást bezsúfolni? Kereshetünk bevált, régi fajtákat, vagy lecsaphatunk valami csábító újdonságra is. Az érésidő sem mindegy, teljesen mást várunk egy üde, korai nyári almától például, mint egy téli tárolásra valótól.

Mikor mi elgondolkodtunk a kiskerti, majdnem vagy teljesen bio, vegyszermentes módon nevelhető  gyümölcsfák kérdésén, hamar egy infódzsungel közepén találtuk magunkat a szempontjainkkal és nehezen találtuk a megoldást. Az út, amin elindultunk, a hagyományos magyar nemesítésű gyümölcsfák kiválasztásának az útja. S ezen az úton bizony hihetetlen mennyiségű kincset találtunk.

A korszerű gyümölcsnemesítés rengeteg új fajtát állít elő, a legkülönbözőbb célokra, amiben egyre nagyobb szerepet kap a fogyasztó igényének kiszolgálása, a szállítástűrés és a tetszetősség. De vannak például alaszkai klímára nemesített kétméteres meggyfák, amelyeket fagyvédelemül teljesen betakar a hó, vagy olyan szelektált cseresznyék, ahol a méret a lényeg. Versenyelőnyt jelent a szokatlan érésidő, amikor szezon előtt vagy után lehet s piacra vinni magasabb áron a gyümölcsöket. A házikertek gyümölcsösében ez az út szerintem nem igazán járható. Fontosabb a fák, cserjék egészséges, ellenálló volta, a viszonylagos termésbiztonság és a tárolhatóság/tartósíthatóság.

Indulásnak egy kis gyakorlatias összefoglalót ajánlok, mielőtt a hungarikumokra térnénk. Érdemes elolvasni a Szabad föld gyümölcsöskert-telepítési, hatrészes kis sorozatát, ami itt kezdődik. Ez a kis írás jól bevált gyümölcsfajtákat sorol fel, de nem feltétlenül a hagyományosakat és a helyieket.

Magyar nemesítések, kertészeti és népi fajtaörökség
 Mostanában kezd a figyelem a honi gyümölcsfajták sokfélesége, színes választéka felé fordulni, amely tulajdonképp vegyes örökség. Megtalálhatunk benne elfeledett, de nemzetközi elterjedtségű fajtákat, aztán helyi, népi fajtakincsbe tartozó gyümölcsöket is, de sok a magyar kutatóink, tudósaink által nemesített fajta. 
A gasztroforradalom megnövelte az élelmiszerekkel kapcsolatos elvárásokat és tudatosságot, ebbe beletartozott a választék bővítésének igénye is, aminek része a tájfajták és a belőlük készülő ételek, italok (újra)felfedezése. Másrészt a multicsömör, a válság miatt elszálló élelmiszerárak és a vidéki élet iránti nosztalgia is ide fordította sok ember figyelmét.

Sok gyümölcsfajta a népi örökség része, nagyanyók és nagypapák kertjeiben álló öreg gyümölcsfákként kell elképzelni ezt a kincset, amely még megmenthető átoltással. Ide tartozik sok jól termő, igénytelen és tájegységenként változó nevű nyári alma, aztán a télen jól tárolható pogácssaalmák, valamint számos magyar eredetű fajta. A téma egyik fontos szakkönyve Surányi Dezső Régi magyar ellenálló gyümölcsfajták c. füzetkéje, ami sajnos már nem nagyon elérhető, de a fajtalistája megtalálható a neten. A Natúrháló közöl egy rövid összefoglalót a szerző egyik előadásából.
A megmentésük utolsó órájához érkezett gyümölcs oltóága  jó kezekben kinccsé majd közkinccsé válhat, ezt példázza a pórszombati Kovács Gyula erdész munkája, aki saját kertjében hozott létre egy gyümölcsöskertet hagyományos fajtákból, amelyeket tilos forgalmazni. Interjút a gyümölcskertésszel itt olvashatunk. A HírTv-s riportot a Göcsej, Őrség almáiról, körtéiről pedig biztos sokan láttátok.

Ez pedig csak egy kistája az országnak...

 Ha vásárolni szeretnénk
 Van még néhány ilyen génbank az országban, amelyről a Tudatosvásárló.hu honlapon lehet találni egy elérhetőségi táblázatot. Megyénkben Sopronban Schekulin Miklós őrzi a kertjében számos múlt századi eredetű, ellenálló hagyományos fa egy-egy oltással szaporított példányát. Kecskeméten a Barna-féle faiskola foglalkozik szaporítással és árusítással, az árjegyzékük is fenn van a honlapjukon,de szemlátomást igen kapós az áru. Ha ez a beszerzési út nem járható, nekünk a puszta szerencse segített: bementünk a hozzánk legközelebbi faiskolába és régóta áhított egy szép, fejlett Húsvéti rozmaring-csemetével tértünk haza minden további ceremónia nélkül, hála a csornai faiskolának.


Családi emlékek
Ha visszaidézzük a család emlékeit és a nagymamák kertjére és a régi "hereföldi" gyümölcsfákra gondolhatunk, amelyek a rezisztens szőlőknél már emlegetett, bakművelésű Otelló-, Zalagyöngye- és menyasszonyszőlő-tövek között álltak. 
 Almákból mamánál az egyik csomagküldőnél ma is kapható Fehér Klára volt a nyári rétesalma, télire pedig Húsvéti rozmaring és Pogácsaalma adta a tavaszig eltartható friss gyümölcsöt. A Pogácsaalma a karácsonyi asztal dísze volt, ezt osztották annyi részre, ahányan voltak a családban. Halászi mama kertjében a szőlő közt meg volt egy olyan "csíkosalma", ami a Cox renettre hasonlított leginkább. Keresztanyáméknál Fontos alma állt a tyúkudvar közepén, ez is nyári rétesalma volt, olyan nagy gyümölcse is termett, hogy majdnem beszakította a palatetőt. Hulló gyümölcsét a szárnyasok sok-sok tojással hálálták meg. Szerintem ez a tyúkudvarba-a-potyogós-gyümölcsfát ötlet is sokat megmutat a régiek praktikus gondolkodásából. Egy másik ilyen hasznos szokás a 2-3 fából álló, más-más célra ültetett fajtasor. Almából egy nyári, egy őszi-kora téli, legalább karácsonyig kitartó és egy tavaszig elálló gyümölcsű fajta választása megadja a termésbiztonságot és változatosságot egyaránt.

Mamánál volt hatalmas szemű, mézédes zöldringló a kertben, amiből kompótot főztek meg ecetes savanyúságot. Tősarjakkal lehetett szaporítani. A ringlószilva talán az a gyümölcs, amiből a legtöbb itt-ott megmarad. Ezek általában közepes termésűek, augusztusi érésűek és nem magvaválók. Vannak köztük sárga- és vöröshéjúak egyaránt. Egyik példányuk nálunk a halászi strandon áll, "fosószilvának" nevezik. Augusztusban érik, citromsárga a termése, főleg a madarak meg a gyerekek szokták lecsipkedni az édesedő gyümölcsöket. Pálinkának is összeszedik a gyümölcsét, a ringlópálinka készítésének fortélyait sokan értik és aprólékos pepecseléssel egészen jó kézműves jellegű házipálinkák is készülnek a faluban.
Hasonlóképp a jól sarjadzó, magról is könnyen felújuló, festőlevű cigánymeggyek is fennmaradtak az elhagyott, elgazosodott gyümölcsösökben. 
Nemcsak a régi gyümölcsfajták vannak a kihalás szélén, hanem a régen eléggé általános oltótudomány, növénynemesítési szemesség és tapasztalat is. Férjem nagymamája például nagyon szerette a virágokat, s különös gondossággal figyelemmel kísérte a növekedésüket. Ha szép termetűt, különösen telt virágút vagy új árnyalatút talált, piros cérnával megjelölte és arról szedett csak magot. Petúniái, csillagfürtjei, kokárdavirágjai hullott magról mindenütt kikeltek, nevelőágyás csak a nemeseknek járt. Így érte el, hogy neki volt a környéken a legeslegszebb virágoskertje. Órákig el tudtunk beszélgetni vele a virágokról.  Ma ez a gondolkodásmód és praktikum bizony eléggé a múlté, nagyáruházban vesszük a magot, az a megszokott, de nem az a természetes!

A sorozat folytatása itt:

Almák, körték

Cseresznye, meggy

Barackok, szilvák

Szamóca, málna, szeder, köszméte, josta

 Birs, naspolya, gesztenye 

Rezisztens szőlőfajták

Gyümölcsöskert hagyományos és modern nemesítésű, hazai gyümölcsfajtákkal

1 megjegyzés:

  1. Én is gyűjtöm össze a régi fajtákat, de csak azokat amelyekhez szép emlékek fűznek.Mondhatnám úgy is, hogy amelyek a kedvenceim voltak.Csak almát akarok most beszerezni, mert szilvát és meggyet hagytak itt az ősök.Szomszédnak van egy öreg körtefája, már 30éve is óriásnak számított, persze ez is mentésre vár. Már ültettem volna én régebben is hasonlókat, de nem volt semmilyen információm.Most minden szembejön velem!Még nem késő.
    Egy biztos:a pogácsa alma valóban téli tárolásra való és igénytelen.A Sikulai is hasonló, de nem volt olyan népszerű.Kedvenc nyári almám a Tombácz, téli pedig a Török Bálint volt.Remélem újra élvezhetem e kedves gyümölcsöket.
    Van olyan meggyfám ami szinte feketére érik, de nem savanyú,persze apró szemű, de kit érdekel.
    Mindenképpen meg kell menteni a régi fajtákat, de nem kell mindegyiket.Kis kertben kevés fér el, így az lenne az igazi, hogy összefogni a szomszéddal, és ...
    De hol vannak már azok a jó szomszédok? :(

    VálaszTörlés