2010. november 30., kedd

Doró és az egérundor

Hozzánk is megérkezett a tél, szombaton először csak  kétcentis hűhó-műhó formájában, majd vasárnap éjszaka rendesen, húszcentis lepellel takarva be a könyéket. Már múlt hét szerda körül sejtettem, hogy nagy változásra számíthatunk  az időjárásban. A kutya-macska ilyenkor végtelen mennyiségű kaját meg tud enni. Biztos így van nálatok is. A mi drágaegyetlennélkülözhetetlen Doró cicánk a múlt héten minden ajtónyitáskor betrappolt a lakásba - én csesztem el ennyire, ugyanis finom falatokkal szoktam kicsalogatni, erre úgy rákondicionálta magát, mint a Pavlov-kutya a csengőszóra. Nem is volt ez túl nagy gond, mert a hideg elől két egér is beköltözött a lakásba (fújj, hogy utálom őket), méghozzá a kanapé alá. Fekszel és zörögnek a résen beszórt cukorpapírokkal meg gurigáznak a cerkákkal. Rémálom. Jó, legyen bent a macska. Szagol, kerüli a kanapét, kerüli az egész lakást. Egyszer csak kikéretőzik a garázsba. Menj csak, cica. Majd a Jani kienged, ha a délutános meló után hazajön, vagy ha elunod, bekéretőzöl és kimehetsz egy finom falat kíséretében.. Hátha a garázsban is van egered.
Jani jött haza éjjel, a macska nem kéretőzött sehová, valahol a munkásruhákon alhatott. Reggel bekunyerálta magát a lakásba, de most nem kellett neki semmilyen finom falat, rongyolt a teraszajtóhoz, irány kifelé. Pisi, kaki? A hasa nagy, dagadt. Ügyes cica, biztos sok egeret fogott.
Délelőtt épp szakértettük a kocsi kötelező biztosítását a számítógépnél, amikor a lakás közepén pózolt az egyik EGÉR, szemezett a kanapéval, hogy jusson be alá. Fogom a macskát, becipelem, iszonyat dagadt. Jani kinyitja a kanapét, macska betuszk. Macska tolat ki, nem kell az egér. Ezt még eljátssza kétszer. Mi baja van? Egérundor? Mérgezett egeret evett? Valami trauma miatt nem megy a vadászösztön? Máskor fél perce volt  hátra a beszökött egereknek, most meg rájuk sem néz. Kidobtam a cicát, legalább repülni tanuljon. Délután aztán valamiért lementem a garázsba, és megfejtettem a titkát. Megtalált egy kilós rúd kutyaszalámit, és azon a bent töltött éjszakán valahogy kicsomagolta és az egészet bebombázta. Ennyit az egérundorról. 
Gondoltam, megmázsálom a macskát, de a konyhamérleg kiakadna, a fürdőszobai pedig a macska mérettartományában nem mér pontosan. Doró becsületére legyen mondva, másnap elkapta a nagyobbik egeret. A kisebbik még bent lehet, csapdát tettünk le neki  kanapé alá.

2010. november 21., vasárnap

Mérlegen a másodvetések

Most, hogy lassanként a tél felé döcögünk, és hamarosan szántatjuk a kertet, célszerű számvetést csinálni: érdemes volt-e a másodvetésekkel dolgozni? Itt is mindenféle veteményt kipróbáltam, szükséges tehát, hogy a tapasztalataimról – képek nélkül, mert a kártnyaolvasóm eltűnt -beszámoljak. (Képekkel, ígérem, a jövő héten egészítem ki. A történetet görgessük vissza az Átváltozás avagy másodvetés élesben című posztig: itt írtam le, mit vetettem újra.
Növényenként.
Elsőként említettem a zöld hüvelyű vajbabot. Ez – a másodjára vetett sárga hüvelyű vajbabbal együtt kiválóan termett, pedig az undorító, sz@rdarabszerű meztelencsigák a fejlődő növények leveleit úgy lerágták egy darabon, hogy csak a pucér szárak ágaskodtak ki a földből, mire észrevettem a kártételt. Az utolsó hüvelyeket a fagyok előtt egypár nappal szedtük le. A vajbabféle nyár derekától való termesztése nálunk évek óta sikeres, eredményesbb, mint a tavaszi. A szeptemberi esők és a mérsékelt meleg a baboknak nagyon jó, jobb, mint a nyári hőség.
A második a zöldborsó. Volt még otthon Kelvedon csodája, ezt ültettem el. A vetőmagboltban adtak még egy általam soha nem hallott fajtájú zöldborsót (azt hiszem, Karlos volt a neve), ez is a földbe került. A Kelvedon elég hamar kikelt, a másikkal pórul jártam, mert a vetés után jött egy brutális , háromnaposesős periódus, ami a csírázó szemeket kicsapkodta a földből, és azokat kizabálták a galambok. Csak néhány tő eredt meg, azokat gondosan pátyolgattam. Csekélyke, afféle gyerekcsemegének való zöldborsóadag lett. Sok virág lett a bokrocskákon, de ehhez mérten kevés a borsóhüvely, mintha nem porozódtak volna be a virágzatok. Még most is van egy-két virágzó növény, termés nélkül. Az a gyanúm, hogy ezek a még rövidnek mondott tenyészidejű, tehát korai zöldborsók sem elég koraiak ahhoz, hogy őszig, szeptemberig normálisabb adagot teremjenek. Ezért jövőre a Rajnai törpével kísérletezek, annak még egy picivel rövidebb a tenyészideje. Hogy mennyire helye van a másodvetett zöldborsónak a kertben, azt a másodkertszomszéd Marika néni bizonygatja, aki állítja, hogy neki tavalyelőtt a júliusban vetett borsója szebben termett, mint a márciusi vetés. Jövőre bizonyítok!
A harmadik növény a kínai kel. Hatvan napos a tenyészideje papíron, augusztus óta eltelt kilencven nap, még sincsenek kelfejek. Ettől azonban még nem estem búskomorságba, mivel minden héten főzök belőle. Leveles kelként vonult be a praxisba. Mivel jövő héten szántatunk, megkísérlem a szántás előtti napon/órákban a kiemelését, a szántás után a visszaültetést, és ha visszagyökeresedtek, a takarás alatti átteleltetést. Szóval bevált a termesztése, de nem könyv szerint.
A cékla nem hozott hatalmas, csak kisközepes gumókat, átlagos terméssel, erről nincs is több mondanivalóm.
Az érdekességet a sárgarépa rejtette. Az Amszterdami fajtát ajánlották, amit sorjelző funkciójú lollo biondával vegyesen vetettem el. A kelés vontatott volt, a répazöldek a szomszédos ágyásokhoz képest kis csünevészek maradtak, elkároltam a sárgarépa-másodvetést. Ehhez képest tegnapelőtt – amikor használható veteménymaradványok (itt éppen most: saláta: a köztesnek ültetett lollo bionda) után turkáltam, mint a második szomszéd későre kelt, sárga pelyhes kiskacsái – feltűnt, hogy a földből egész komoly répácskák látszanak ki. Ásót ide, és gyorsan kiderült: rekordtermést nem produkáltak a répák, ezeket homokba eltenni nem érdemes, de ha levakarom őket, aztán lefagyasztom, pár kiló párolni való, főzéskor hamar előkapható karottával leszek gazdagabb.
Az említett és megvett karfiolvetőmagot elrejtettem, hogy Nyunyi ne játsszon vele, a múlt héten találtam meg az alatt a nagy műanyag kosár alatt, amelyben a kredencben a teásdobozok vannak. Szóval jövőre, no comment… (Még örülhetek is, hogy négy hónap után meglett. Tavalyelőtt úgy sikerült karácsony előtt eldugnom Nyunyinak egy ajándékot, hogy idén a neve napjára lett meg, július végére… Volt, hogy úgy eldugtam meglepinek szánt gyerekruhát, hogy mire megtaláltam, kinőtte.)
A csemegekukorica olyan negyven centit el is ért, utána szépen elsárgult. Közé ezzel egyidőben ültettem keleti ölesbabot, ami Hédinél tavalyelőtt másodvetésként ültetve pazarul termett. Az ugyanígy megsárgult, kár volt vele kezdeni. Érthetetlen, a szomszéd kertben két hete szedték le az utolsó vetés csemegekukoricát. Jövőre újra.
Hetedjére említettem az uborkát. Ez elég gyengén kelt, de amikor a főágyás tönkrement, ezen még mindig volt termés. Eltennivaló mennyiség nem lett; igaz, nem is volt már rá szükség. A fagyasztóba, salátának, szendvicsbe azonban megbízhatóan hozta a hosszúkás-tüskés zöld hengerkéket.
A salátákon nincs mit regélni, sikerültek. Egyedül a jégsaláta nem fejlődött úgy ki, mint tavasszal, de oda se neki. A lollo biondát hónapokig ettük, az utóbbi két hétben a Téli vajfej is növesztett apró, klasszikus kinézetű fejeket. Erre a salátafajtára még nagy feladat vár: nem elég őszig hajtania, át is kell telelnie! Három ágyásba palántáztam szét a növényeket tesóm kertjében, megerősödtek. Télre takarni fogom, megvan már hozzá a szép piros neccháló. A háló alá szórok majd valami fűrészport, komposztot, avart vagy hasonlót, hogy meleg és puha is legyen.
Érdekes, hogy nyáron a lollo rosso és az endívia elszórta a magjait, ennek okán így őszre ezek is hoztak apró fejeket. Az endíviából többet növendék korban kihalványítottam, hogy ne legyen olyan keserű: madzaggal összekötöttem a külső leveleit. Ezzel csak azt értem el, hogy ehető, huzatmentes kéglije lett számos meztelencsigának csescemőkortól a tizenöt centis szörnyekig, mert mind behúzódott az endíviafejekbe. Amelyben meg nem volt csiga, csak egy kicsivel lett kevésbé keserű, úgyhogy ezt a növényt ejtem a termesztésből.
A Matador, az áttelelő spenót tuti sikersztori, két családot ellát a három sor, és át is telel. Tavaly először Hédi ültetett ilyet, gyönyörű volt tavasszal. Ezt is fel kell készíteni a teleltetésre, bár állítólag enyhe teleken is terem különösebb extrapátyolgatás nélkül.
A hónapos retekből hét tasakkal vetettem el, most is van belőle, kétszer akkora, mint tavasszal, ízes, nem csípős, bolharágásnak nyoma sincs rajta.
Amivel viszont csúfosan bebuktam, az a zöldhagyma. Gondoltam, mi az nekem, én már olyan tuti vagyok, hogy ha ránézek, attól is hajt. Pongyolán behajigáltam az ágyásba, földet rá, kezicsókolom, közben a szomszéddal fennhangon politizáltunk (már megkezdődött akkor az önkormánzati választási kampány). És a hagyma bosszút állt, biztos nem tetszett neki az, akire a szomszéd nénivel egyetemben szavaztunk, mert nem hajtott ki. Egy-két szálacska snidlingvastagságban, bátortalanul, szakadár módon előtört, de a nagy többség csendben rohadozott – és rohadozik most is – a kert ugarában a gyomszárak közt. Kár volt ezzel is kezdeni, amikor pár sorral odébb csuklóvastag pórészárak kelletik magukat.
Amit meg kifelejtettem, az az adventi és a leveles kel. Ezek is kihajtottak, bár már illene nagyobbnak lenniük, a levelest már rég szednünk kellene. De nem erőltetem, átsoroltam őket az áttelelő kategóriába (végül is az Adventi úgyis az), mert ezt is tudják.
Így sikerültek a msodvetések. Ezek egy része teleltetni ültetett, de ezeket nem keverem ide, majd márciusban beszámolok, hogy zajlott az ő telük. Ha átgondolom, azt mondhatom: érdemes volt ezzel foglalkozni, a belefektetett munka legnagyobbrészt megtérült. Az ápolásuk sem volt már olyan megerőltető, mert ősszel a gazok fejlődése nem olyan erőteljes, a hűvösebb, csapadékosabb nyárvégi-őszi időben nem kell annyit kínlódni az öntözéssel sem. Így másodjára vetve bátran ajánlhatom a biztonságra törekvőknek a retket, salátát, kínai kelt, uborkát, vajbabot, spenótot. A kalandot és kockázatot kedvelők pedig borsóval, csemegekukoricával, sárgarépával kísérletezhetnek Érdemes tehát ezzel foglalatoskodni, kár is, ha a föld júliustól parlagon gazosodik; több a munka, de a jutalmunk se marad el: a sokkal több termés, túl a „hivatalos” szezonon!

2010. november 18., csütörtök

Atombunker, avagy nem függünk a gáztól

Ha már ilyen jól belejöttem az írásba, a szemétkezelésről eszembe jutott egy másik téma, a fűtés és az energiatakarékosság. Öt-hat éve, az építkezéskor nézegettük a napkollektoros meg hőszivattyús passzívházak leírásait, de sajnos ezek messze meghaladták az anyagi lehetőségeinket - ma is meghaladnák. Voltak a fúrt kút miatt speciális nehézségeink is és a hőszivattyúk áramfogyasztását akkor túl soknak találtuk. Amit az adott lehetőségek között megtehettünk, az a ház ár-érték arányban jónak mondható szigetelése, korszerű kémény választása és a minőségi ablakok beépítése volt.
Van gázkazánunk, de gagyi és egyszerű. Az első évben többé-kevésbé ezt használtuk, aztán fizettünk, mint a katonatiszt, mivel mi nem vagyunk abban a körben, akinek ártámogatás jár. Ez volt az a dolog, ami miatt a saját eszünket vettük használatba a számlák csökkentése érdekében. A fatüzelés pont harmadannyiba kerül, mint a gáz, a Szigetközben mindig kapható elérhető áron tűzifa. Ami egy kicst áldozat, az a felfűrészeltetés és a hasogatás - időt és fizikai munkát igényel, ugyanakkor ingyen erőnléti edzés. A tűzifa kevesebbe kerül, mint a pellet és nem kell speciális kazán sem hozzá. A "sima" kandallós kazán előnye, hogy a fán kívül sok minden , például a háztartási hulladék egy része is elég benne.
Három éve lakunk a házunkban, de már az első évben beépítettünk egy fatüzelésű kandallót. Ez az étkező-konyha-nappali fűtését jól megoldotta, de a szobák és a fürdő a gázos fűtőkörön maradt, és hiába ügyeltünk a gázfogyasztásra, még mindig túl sokba került. Idén nyáron a lakáskassza felhasználásával belevágtunk egy olyan fűtéskorszerűsítésbe, ami lehetővé tette, hogy a gázkazánt csak melegvíz készítésére használjuk, tehát a gázszámla egészen szolid. (Biztos előbb-utóbb megjelenik a gázóraleolvasó ember, aztán jön a dörgedelem, hogy túl keveset fogyasztunk, vajon buherásztuk-e a gázórát, satöbbi..)
Az első lépés a tűztér tetejének cseréje volt, az új szerelvényben vízcsövek haladnak, ez adja a radiátoros  és padlófűtéses fűtőkör melegét. 
A keletkező meleg víz egy nagy tartályba jut, amelynek szigetelése nem engedi kihűlni a vizet.
Azután mindenféle bonyolult kütyü gondoskodik arról, hogy oda jusson a meleg víz, ahová kell: este a szobákba meg a fürdőbe, délelőtt a maradék meleg víz a padlóba, a nappali-étkező-konyha fűtésére. Ennek megtervezésében és kivitelezésében egy tapasztalt épületgépész volt a segítségünkre. 

Késő délután gyújtunk be, 10-15 kg fa eltüzelésével kellemesen be tudjuk fűteni a nappalis-kétszobás házat. A rendszert a fűtési szezon kezdete óta teszteljük, egyelőre nagyon jól bevált. Kíváncsi leszek, hogyan szuperál az igazán hideg, téli napokon. Gondolom, több fával.
A rendszernek egy hátránya azért van: a hamuzás és a fa bekészítése miatt  több por, piszok jut be a házba, mint egyébként, tehát gyakrabban kell takarítani. Ezt az ellensúlyozza, hogy Jani allergiája miatt csak kevés a szőnyegünk, tehát egy gyors felmosással elég jól formába hozható a ház. Szóval a fűtéshez a gépészet már megvan, a jövő zenéje pedig a szépészet, a kandalló leburkolása.

Szemetek, szokások

Tartok attól, hogy ez a bejegyzés nem kicsit lesz szájbarágós és unalmas, de fontosnak tartom megírni. Amikor még rissz-rossz, 25 m2-es albérletekben laktunk, ahol a lakbérben benne volt a rezsi, abban meg benne volt a kukadíj, abszolút nem érdekelt ez a téma. Amikor a saját házunkba költöztünk, az újságok és katalógusok nézegetése közben rácsodálkoztam egy konyhapultba építhető szelektív hulladékgyűjtőre a horrorisztikus  ára miatt. Az ötlet nagyon tetszett, de valami olcsóbb megvalósítási lehetőséget akartam kitalálni, amit aztán az élet megoldott.
Gyermekkoromban nálunk nem volt kuka, a hulladék kérdését otthon kellett megoldani, a komposztálás magunkkal hozott gyakorlat volt. Az éghető szemetet eltüzeltük. Aztán ahogy a nyolcvanas években egyre több termék volt kapható, egyre fejlettebb csomagolásban. A jólét növekedett, a szemét kezdte elborítani a vidéket, szükségszerű volt a kommunális hulladékszállítás, kezelés megoldása - falura is kijött minden hétfőn reggel a kukásautó. Kényelmes megoldás, nem kell gondolkodni, csak kidobni. Ennek ellenére - biztos emlékeztek rá - minden erdő alja tele volt a kukában el nem férő szeméttel: sitt, autógumik, rissz-rossz bútorok, satöbbi. Ebben napjainkra azért már látok némi javulást. Az embereknek a turizmus miatt fontos lett a rendezettség, némiképp igényesebbek lettek a környezetükre. Az önkormányzatok évente megszervezik a lomtalanítást, a lomok kezelése munkát ad sokaknak. A háztartási hulladék mennyisége ennek ellenére egyre növekedik, ám ezek jó része újrahasznosítható, ha külön gyűjtjük. 
Nehéz dió a házi hulladékkezelés és hasznosítás. Van, akinek ez önmagával való harcot jelent, hiszen a bejáratott, kényelmes szokásokon változtatni kell, az egyszerűt kell bonyolultra váltani. Másik nehézség, hogy helyet és eszközöket igényel. Kis lakásokban ez bizony fejtörést okoz, de garázzsal vagy melléképülettel rendelkező házakban egyszerűbben megvalósítható. Számunkra ez a téma egyre fontosabbá vált, utánanéztünk a lehetőségeknek. Egy dolog az elmélet, a gyakorlati megvalósítás nálunk a szokások lassú átalakulásán keresztül valósult meg.Lehet, hogy kicsit beteg ötlet a kukákat fotózni, de talán néhány embernek ötletet adhat.
Kezdjük a papírral. Két papíros kukánk van, a "bentibe" a konyhai és irodai jellegű papírhulladék, a zsebkendők, kis dobozok és WC-papír gurigák kerülnek. Ez azért hasznos, mert fával fűtünk, a papírszemét gyújtósnak remek, villámgyorsan begyullad. Az egyéb célokra használhatatlan, formátlan kartondobozok is a kazánban végzik. A formásakat elrakjuk a fészerpolc tetejére, jó ha van kéznél néhány nagyobb karton. A legroskatagabbak a tűzben végzik.
A "kinti" papírgyűjtőbe megy a sok reklámújság. Télen ez is gyújtós, a teszkós ég a legjobban, mert olcsó papírra nyomják. A nyári adagot megkapják az iskolai papírgyűjtésben szorgoskodó gyerekek, vagy szelektív kukába visszük.
A dunsztosüveg nagy kincs, kell a befőzéshez, nekünk is, tesóméknak is, anyuéknak is.Vétek lenne kidobni, a garázsban madzagfüles szatyiba vagy erős reklámszatyorba pakoljuk az üreseket, fedelestül. 
A műanyag hulladék kezelésére nálunk nagyon kényelmes megoldás működik: minden hónap utolsó csütörtökén külön kukáskocsi viszi el a csomagolóanyagokat, a postaládába pedig bepakolják a cserezsákot. A felirata a következő: "PET PALACK, MŰANYAG ZACSKÓ, BEVÁSÁRLÓTÁSKA SZELEKTÍV GYŰJTÉSE. KÉRJÜK, A PALACKOKAT ÖSSZETAPOSVA HELYEZZÉK A ZSÁKBA.". Szóval nemcsak a palack, a zacsik is mehetnek a gyűjtőbe.
Az aludobozok újrahasznosítása 20% energiát igényel az újak gyártásához képest, érdemes erre alkalmas zacskót kérni a bevásárlóközpontokban, de lehetőleg válasszunk más csomagolású terméket. Nálunk gyakran be-bekerül a kosárba pár doboz sör, sajnos. Ami ízlik, gyakran csak ilyen változatban kapható.
Ami a kertes házakban nagyon fontos, az a zöldhulladék kezelése és a komposztálás. Tulajdonképpen egy az egyben értékteremtés: a zöldterület füve, a virágszárak, lomb nekünk hasznosul, ez adja a zöldséges "tápját", nem a műtrágya. Nekünk nő a fű, nekünk potyognak a levelek, az ég ajándéka. A különösebb erőfeszítés nélkül önmagát rohasztó komposzt javítja a talajt, növeli a konyhakert termékenységét. A kényelmetlen része a konyhai hulladék kezelése: a zöldségek-gyümölcsök héját, az ételmaradékot hátra kell vinni a hidegben,  kabátot venni, cipőt cserélni az ajtónál, satöbbi. Az vigasztal ilyenkor, hogy a konyhaszekrénybe épített kuka nem büdös, nem rohad be, nem árasztja a bukéját az egész lakásban. A komposzt tök jó az állatoknak: a tetején heverő finomabb falatokért a varjak verekednek, ez jópofa ingyenmozit ad a természetkedvelőknek. Meleget is termel, beletojnak nyáron a gyíkok, ott futkos a kupac környékén a komplett óvoda. Ősszel meg a macska fúr bele fészket, a falevelekben alszik. Nem vettünk műanyag komposztálót, hanem Jani készítette el: az alkalmatosságot: négy darab tetőlécet lefúrt oszlopfúróval a kert sarkába, aztán rászögelte a zsaluzáshoz használt, másra már nem jó görbe deszkákat. 
Az, hogy miben látunk értéket, rajtunk is múlik. Fával fűtjük a lakásunkat és a keletkező fahamut is otthon hasznosítjuk, a felásott kertre és a komposztra hordjuk a naponta keletkező 1-2 kg mennyiséget, véletlenül sem a kukába. Ugyancsak hasznosítjuk a felfűrészelt tűzifa melléktermékeit, a lehulló fakéreg adja a gyújtóst -hónapokig, a fűrészporral a kényes növények fagyvédelmét és a síkos járdák leszórását oldjuk meg.
A melléképület esővize egy hordóba gyűlik, jó kis lágy víz öntözéshez, a ház esőcsatornái is egy föld alatti vízgyűjtőbe futnak össze, ami még csak félig működik, mert szigetelni kell (fúrt kutat nem létesíthetünk a közeli temető miatt).

A háztartási veszélyes hulladékokról
Csincsilla hozzátett egy nagyon jó kommentet a háztartási veszélyes hulladékokról, őszintén szólva nekem sem volt sok ismeretem erről, utólag voltam kénytelen rákeresni a témára. Mi az ami nem kerülhet a közönséges kukába?
Veszélyes hulladékot (akkumulátor, vegyszer és gyógyszermaradványok, festékes doboz, olajos flakon, galvánelemek stb.), komposztálható anyagot és építési törmeléket a konténerekben elhelyezni tilos!
Nyomozni kellett egy kicsit, hogy kiderítsem, ezeket a holmikat hulladékudvarra kell vinni. Ezzel kapcsolatban a helyi műintézménnyel kapcsolatban a következő a tudnivaló: ( Forrás)
Itt bármilyen mennyiségű újrahasznosítható anyag lerakható díjmentesen. Például a külön válogatott papír, fém, üveg, műanyag.
Most jön a lényeg: ide kell, hogy kerüljenek az elektronikai és az olyan veszélyes hulladékok, mint a vegyszerek, elemek, akkumulátorok, izzók, számítógép-alkatrészek, hűtők. Használt háztartási sütőolaj és italos dobozok (Tetra Pack) szintúgy elhelyezhetők itt. A gyógyszermaradványokat a patikák is visszaveszik
A hulladékudvar mellett működik egy másfajta lakossági gyűjtőpont, ahova kivihető a zöld kerti hulladék, építési törmelék, egyéb háztartási lom. Itt 1 m3-ig helyezhető csak el díjmentesen a hulladék, az ezen felüli mennyiségért külön fizetni kell.
A helyszín: Mosonmagyaróváron irány a Barátság utca vége, egyéb helyeken utána kell nézni a pontos címnek. Szégyen-gyalázat, már három éve működik, de ha nem nézek utána, nem tudok róla. 

Nem szerettem volna nagyon okítósan írni, de ez a rutin három év alatt alakult ki és mi hasznosnak találtuk. Más családokban nyilván más a szokás. Várom a Ti véleményeteket, nektek mi hogyan praktikus, mit lehet még otthon, egyszerű eszközökkel megoldani, kialakítani, mit lehetne továbbfejleszteni.
 

Szezonvég: takarítás, telepítés

Nem nagyon emlékszem ilyen időjárásra, amikor is novemberben, annak is a közepén túl egyszerre volt tele a kert virágokkal és termésekkel.  Palócprovence-hoz hasonlóan nálunk is kinn van még az ablakban az összes muskátli, nyarat meghazudtoló pompában. 
A leandereim is a teraszon élvezik a jó időt, de már a fal mellé húzva. Most ébredtem rá, hogy ezek a mediterrán szépségek nem csípik a telken átvonuló északnyugati huzatot, a fal védelmében minden nyári betegségükből meggyógyultak. Jövőre védettebb helyre kell, hogy kerüljenek. 
A tavalyi decemberi virágválaszték idén novemberben is megvan, a plusz a tátikavirágzás. Sok közülük a múlt hétre nyílt ki, mások zöldellnek. Télire kaptak egy kis lombtakarást, hátha áttelelnek. 

Az enyhe, napos november idén igen kellemessé tette a máskor kevésbé szívesen végzett betakarítási és letakarítási munkánkat a konyhakertben. Öröm volt dolgozni: pont könnyen ásható földből szedtük ki a sárgarépát, petrezselymet. Az előbbiből bőséges volt a betakarítandó termés, az utóbbi szóra is alig érdemes, egy részét a földben is hagytuk, hogy legalább petrezselyemzöld legyen. Valami takarást dobunk rá télire, hátha így a lombja megmarad vagy új leveleket is hajt.
A répát megtisztogattuk, a lombját a komposztra szórtuk. Az ép, vastagokat az eresz alá raktuk száradni, a hétvégén kerülnek anyuékhoz a pincébe. A sérültek, féregrágottak vagy nagyon ágas-bogasak egy másik ládában száradnak, ez nálunk marad a garázsban, gyors elhasználásra. Az apraját két estén keresztül pucoltam, majd felaprítva, előfőzve lefagyasztottam - szuper köret lesz csirkehúsokhoz. 
 Hálás zöldség a sárgarépa, alig foglalkoztunk vele, csak tette a dolgát a föld alatt. Hagymával váltva ültettük, aminek egy részét bent felejtettük nyáron a földben. Most megtaláltuk a visszagyökeresedett, kihajtott zöldhagymákat, ez volt a hét meglepetése. Nálunk a répa a kötött földben sokkal erőteljesebb ízű, mint a bolti, nem csupán cukros-édes, ami elrontja a húslevest, úgyhogy nélkülözhetetlen. Az az érdekes, hogy palántázással is remekül termeszthető. Ládába vetettem egy kevés sárga színű sárgarépamagot, amit a nyár elején palántáztam szét öt centire és azóta csak nőtt az esős nyárban szorgosan. Végül ilyen lett:
A kertünkben Ági pipec levélzöldségei és kísérleti palántái növögetnek még. Dicséret és hála érte, a spenót hetente ad egy nagy tálnyi levelet, a Téli vajfej sali fejesedik, a kínai kelek lassan nődögélnek. Tegnap pedig valami áttelelő kelkáposztával palántázta tele estére orv és gerilla módon az épp felásott sárgarépa helyét. Gondolom, erről úgyis beszámol. Van még pár "potlohó" kelbimbó és brokkoli, hatalmas lapukkal, termés nélkül, tyúkeleségnek jók lesznek. Aztán csak az ásás van hátra. 

Jani nekiállt megvalósítani régi tervét, a szőlőlugast. 4x5 méteres alapterületű, gömbölyű rönkökből ácsolt pergolaszerű lugas lesz, a fő tartóoszlopokat már beásta a földbe, közéjük kerültek a jó futós saszla és otelló szőlők. A ház mögötti, fagytól és huzattól védett részre kerül, úgy tervezzük, ez lesz  majd egyszer a pihenős-kiülős nyári  "nappalink". Tavasszal és ősszel a fekvéséből adódóan jó meleg ez a rész, nyáron egy idő múlva a lugas fog kellemes félárnyékot nyújtani - hacsak az időjárás még jobban meg nem bolondul. 

Miután kikértük L  (ingyenreklám megint, hehe) véleményét a régi és modern gyümölcsfajákról,  vettünk egy almafát is a szívünkre hallgatva, egy öntermékeny, vadalma-alanyú Húsvéti rozmaringot. 

Kép innen. A leírás ezt mondja róla: " Régi magyar fajta - kevés permetezéssel is beéri. Érési idő: október közepe. Hazai eredetű. Hazánkban meglehetősen ismert és elterjedt fajta volt. Decembertől júniusig fogyasztható. Gyümölcse középnagy (120-130gr.), kissé megnyúlt, alapszíne zöldessárga, napos oldalon halványpiros pír borítja. Héja vastag, erősen viaszos. Húsa kemény, íze enyhén savanykás. Fája erős növekedésű, előbb feltörő, termőkorban kiszélesedő félgömb alakú koronát nevel. Középkésői termőre fordulás után bőven, de szakaszosan terem. Igénytelen, s a betegségeknek ellenálló, külterjes adottságokra javasolható fajta."
Remélem, beválik a kertünkben. Mindentől távol. a telek közepére ültettük, hadd nőjön nagyra. Gyümölcse íze fűszeres, összetéveszthetetlen. 

Pár apró feladatot még be kell fejeznünk. Kivágtuk a kizárólag lisztharmattermelésben kiváló, nyamvadt egreseket, a helyükbe ribizliket ültetünk. A kert kegyetlenül néz ki, földkupacok mindenhol, az ültetés meg a vakondinvázió miatt. Lombbal betakartuk a szépen helyrejött fügebokrunkat. Szegénykém egyetlen szem termést sem tudott idén beérlelni - egyáltalán volt valakinek idén fügéje? A rózsabokrokat az elvirágzás ritmusában nagyjából visszavagdosom és fűrészpor takarást kapnak a tövükre. A komposztkupac a gyümölcs- és szőlőtelepítés miatt megfogyatkozott, jövőre biztos megint megtelik. A rendteremtés után végül téli nyugalomra térhet a kert s vele együtt mi is. Húzzuk a papucsot...


2010. november 6., szombat

Szent András (November ) Hava

1.) Míg el nem fagy, a’ Gazdaszszony az egész veteményes kertet felásassa. Ennek kettő a’ haszna: egyik az, hogy a’ föld megpuhúl, és meghizik; a’ másik pedig az, hogy tavaszszal, mihelyt legkissebb jó napok szolgálnak, puhán fel lehet ujjra ásni.
2.) Az elkészített fonószereket elől kel szedni, és elrendelni, ki fog fonni szála lent, virágoskendert, magvast, szöszt, és kitsoda tsepüt ’s a’ t.
3.) Ha maga a’ Gazdaszszony nem érkezik: a’ Fonók közé kel rendelni egy első fonót, a’ki a’ többieknek mind serény, mind jó munkájokra vigyázzon.
4.) A’ gyermekek és nevendékekkel kukoritzát kel estvénként morzsortatni, ’s ha ebbe bele unnak, vagy már eleget morzsoltak, tollat fosztatni ’s a’ t.
5.) A’ Gazdát arra kel emlékeztetni, hogy a’ maga tselédjeit a’ kertnek trágyázására fordítsa: kivált a’ Spárgát, és Sáfrányt felűlről bé kel trágyával teríttetni, és, tavaszszal felszedvén, más ágynak kövérítésére vinni.
6.) A’ Béresek faragjanak sütőlapátokat, Szénvonókat, Sulykokat; tsináljanak hizlaló kotrotzokat, kössenek szakasztóvékákat, és fonjanak borító, ’s méhkasokat, törjenek hajdinát és kölest; vágjanak szetskát, ’s őröljenek sót. ’s a’ t.
7.) Ezen Hónap elején már a’ marha istállóját helyre kel igazíttatni, kitisztítani, és a’ marhák teleltetésére elkészítteteni.
8.) A’ fűtést nagyon könnyebbíti az, ha a’ Gazdaszszony az abronts faradékot, és egyéb forgátsot egész nyáron meggyüjtötte; de ha ebben mód nemvólt, a’ szolga legények most kötözzenek szalmából, nádból gyújtani való tsóvákat, tsátéból mosogató tsutakokat, és pemeteket. ’s a’ t..
9.) Mihelyt olly ködös napok járnak, hogy a’ pórékon függő dohány megereszkedik, azt a’ tselédekkel esténként kelletik simíttatni, tsomóba köttetni, és bálokra rakatni.
10.)A’ sertések ezen, ’s a’ jövő hónapban szoktak malaczozni; tehát a’ Gazdaszszony a’ felesleg valót koppaszsza meg, és füstölje fel.
11.) A’ Sertések a’ hidláson mennél közelébb vannak a’ meghízáshoz, annál kényesebbek, és megkivánják a’ Gazdaszszonynak maga szemét; azértis szükséges száraz álmot vettetni alájok, a’ hidlást kitisztittatni, a’ Vállut minden étetés előtt kitakarítani is friss sósvizzel itatni hetenként.
12.) A’ kotrotzokban hizó Ludakra, rétzékre, Kappanokra és Pókákra nézve a’ tisztaságot, rendes eledelt, és tsendességet gondossan meg kel tartani.
13.)A’ téli gyümőlts a’ pintzékben illyenkor leginkább romolván, a’ rothadtat ki kel válogattatni.
14.)Az éléskamra ha nedves meleg, a’ zsizsik, és egyéb férgek majd mindjárt elszaporodnak: azért is a’ Lisztet a’ ládákban megkeverni, a’ fözeléket megrostálni, a’ száraztésztát, és gyümőltsöt kiszellőztetni, a’ penészt mindenről letisztítani, a’ port lesepreni, szemetet kivettetni, és a’ béfőzötteket, vajat, sajtot, zsirt, mézet, szappant, keményítőt ’s a’ t. megvizsgálni, el nem lehet mulatni. Ha a’ sajt megtalál keményedni, azt igy kel ismét megfrisselni: t.i. végy salétromot, és azt tűzön megpuffasztván, ereszd fel fejér borral, és főzd együtt mind addig, míg a’ Salétrom megtsendesedik. Ekkor veddle a’ tűzről, és engedd meghidegűlni. Továbbá márts bele egy tiszta ruhát, és ezzel gombolyítsd be a’ sajtot, ’s tedd le a’ pintzébe. Huszonnégy óra múlva hozd fel, és a’ ruhát levévén, ismét megáztatva terítsd a’ sajtra, a’ melly ettől jó izű, és ismét puha leszsz.
15.)A’ Fonóktól Szombaton estve minden héten számon kel kérni a’ fonalat, és meg nem engedni, hogy eggyiknek fonása a’ másikéval öszvekeveredjék. Errenézve a’ motólákat, és tsörlő karikákat számmal is meg kel jegyezni, és igy e’ szerint magokkal megitéltetni, mellyik font szebbet, és többet.
16.) Ha nyárban tsigás kertjében nem nevelt a’ Gazdaszszony tsigákat, tehát még most télre valót eleget lehet a’ gyermekekkel, míg hó nints, a’ mogyoróbokrok, és sövények, ’s garádják alatt szedetni. Ugyan most kel vizáról is rendelést tenni, és a’ böjti napokra bépátzolni.
17.) A’ savanyú káposztával, míg meg nem érik, legtöbb bajja van a’ Gazdaszszonynak: mert a’ sós víz hol a’ hordón eszi ki magát, hol felűl folyki,hol pedig a hidegség miatt épen nem akar érni, ha elenben igen meleg a’ kamara: hamar ellágyúl ’s a’t. Erre nézve reá gyakor szem kivántatik, és tisztaság.
18.)Ezen hónapban a’ tyúkokat jobbatskán kel tartani, és a’kik a friss tojást kedvellik, a’ tojókat trágyával kirakott ólakban tartják. Igy hamarább elkezdik a’ tojást, ha meleg helyen legelnek, kivált pedig a’ Jértzék, ha az Ősz hoszszú, kint is tojnak.
19.)Mihelyt egy két orsó fonál készen van, azt mindjárt le kel matólálni, hogy a’ nyál ne egye.

Nos, ezek a Magyar Házi Gazdaszszony november havi jótanácsai. Kicsit csapongóak a feladatokat felsoroló pontok, sorrendjük nem éppen úgy követi egymást, ahogy a modern kor logikája iskolás-szerűen követelné, viszont sok megfontolásra érdemes dolog olvasható bennük!

Hát először is: a veteményes kert felásatása… Ez még várat magára, most ásogatjuk csak fel a zöldségeket. Illetve anyuci ásogat, én meg idegbecsípődés miatt napi két injekcióban részesülök, hátba. Ha ásogatnék, asszem már járni se tudnék. Elképzelni se tudom, hogy ha annak idején a Magyar Házi Gazdaszszony isiászt meg ideggyulladást kapott, hogyan ásott, tömte a kacsákat, stb… Nekem is minden bajom van tőle, pedig a modern kor agyongépesített világának gyermeke vagyok. (Különben kész röhej az Amatőr kerti napló két kertésze: egyikük se látja már a lábafejét: egyik a nagy hasától, a másik meg attól, hogy már a lefelé nézéstől is ordít… Szegény répák hanyagolva vannak!)
A ganéról a gazduram elvileg gondoskodott, bár még a kukoricakórót nem vitték el a kertből, Az, aki megígérte, hogy elviszi a kórót, állítólag még vet valahol, s ha azzal végzett, akkor fog jönni a maradványokért.
Hát igen, a 8. pontban a fűtésről említett tennivaló is esedékes, olybá, hogy a meglévő hat erdei köbméter vegyes fa mellé vettünk még öt köbméter kőrist. Bizonytalankodtunk mi, az elkényeztetett gázfűtéshez szokottak: vajon ennyi fa elég lesz erre a télre? Erre a fuvaros kacarászva felvilágosított: három évre is… A hasogatás során keletkezett kéregdarabokat, forgácsot már a nyár folyamán összesöprögettük, zsákba szedegettük, ez a gyújtós, ehhez jön még a kukoricacsutka, a rózsaszín gyújtókocka, a megyei napilap, a teszkós újság meg a háztartási papírszemét. Úgyhogy fűthetünk. A keletkező fahamut meg szépen hordjuk a kertbe, illetve az egyik melléképület mellett van a földben egy építkezésből megmaradt lik, abba is töltögetünk. A fűrészport viszont nem pocsékoljuk a fűtéshez, az kincs: rózsáknak, hideget rosszul tűrő szabadföldi növényeknek melegítő takarója lesz a télen a tövek körül. Meg a lefagyott járdák csúszástalanításához is kell, nem irtja ki a gyepet, nem teszi tönkre a járdát, cipőt, mint az útsó. (Más dolog, hogy behordódik a lakásba, de azon lehet segíteni.)
Hát hízó ludaink már nincsenek, de amikor kicsik voltuk, mamáék rendszeresen tömtek kacsát. A kacsák októberig a szabadban voltak, még kis betonmedencéjük is volt az udvarban, aztán az ősz derekán elkezdték tömni őket, hogy a Márton-napi búcsún legyen sült kacsa. Sokszor végignéztem, hogy mama hogy áztatja be a kukoricát egy kis kék lavórba, erjeszti meg a tömésre (tudjátok: az alkohol növeli a májat!), azt is, hogyan tömte meg a kacsát, és húzta le kézzel a gigájába a kukoricaszemeket. Sose láttam olyat, hogy a kacsának a légcsövébe ment volna a kukoricaszem. Amikor meg levágták őket (nem a nyakuknál, mint a csibékét, hanem a tarkójuknál), mindig lestük, mekkora a májuk, meg mennyi kacsazsírra számíthatunk. Aztán belaktunk a sült vérből (hat éve nem ettem!). A sült kacsát meg a kacsalevest azonban rendíthetetlenül utálom ma is.
A tojó tikjaink már nem termelnek annyit, mint amíg melegebb volt az idő, de még nem kellett őket téli táplálékra állítani (ez nálunk télben nagyobb mennyiségű takarmányt jelent bőségesebb adag kukoricákkal, ilyenkor az övék az összes moslék, száraz kenyeret is kapnak, és hetente háromszor legelhetnek, ha nincs hó), most nagy adag búza, kevesebb kukorica, tök és a kertben még zöldellő potlohó káposzták adják a takarmányt. Így is tojnak azért, keveset, de hatalmasakat.
A tsigás kertben gondolom régen böjti ételnek való csigákat nevelgettek. Nem vinne rá a lélek, hogy ilyet csináljak… A vizáról való rendeléstétel olvastán meg elfogott a szomorúság: a Szigetköz vizái hajdan ország-világ előtt híresek voltak, de ez már sajnos a múlté. A Dunából való eltűnésük szomorú története itt olvasható el. Manapság programok indultak az újratelepítésre, de ezeknek a sikeréhez rengeteg fetételnek kell teljesülnie a vízszennyezés kiküszöbölésén kezdődően az esztelen halászat beszüntetésén át a hallépcsők építéséig. Reméljük sikerül visszatelepíteni véglegesen ezt a hatalmas halat a Dunába.
A spejzmustrát kár cifrázni, minden magyar Gazdaszszony, aki már annyit dolgozott azon, hogy a hideg téli napokra válogatott finomságokkal legyen teli a kamrája, azokat nem hagyja pocsékra, hanem mindig átnézi őket: minden rendben van-e velük!
Mindezek a tennivalók már a közelgő telet jelzik. Viszont annak, aki ebből a sok okosságból a számára használhatókat végrehajtja, nem jelenthetnek gondot a hideg napok: hiszen így a lakás meleg, a kamra teli! Kell-e ennél több a télre?