Kerti és természetjáró kalandok

Fűszerszárogatás

7 megjegyzés
Maradjunk ezeknél a száraz témáknál, mint a mag-és fűszerszárogatás...
Mivel a héten moslék és didergető idő volt, a kert helyett a fűszereket rendezgettük be méltó helyükre, hogy aztán a fazékokba potyoghassanak a hideg téli napokon. A fűszerkötegeket már több hete szárogatjuk a melléképület naptól meleg, levegős falába vert szögekre függesztett kötegekben.
Szegény bazsalikomról csak csecsemőkorában készült fotó. Egész nyáron gyönyörűen nőtt, de kimaradt a fényképezése. Most csak ilyen csúf, félig száradó formában van jelen:

A bazsalikomnövénykék ládája a kazánház ablakába költözött a hidegre tekintettel, ott még lesz alkalma talán a visszavágás után kihajtani. Ha kileveledzenek újra, a szárított mellett friss bazsi is lesz még a télben.
A csombor egy külön történet. Magról vetettem, a bazsalikom mellé a ládikába. Aztán májusban siránkoztam - úgy emléxem- nektek itt a blogban, hogy nem kelt ki. Végül mégiscsak összekapta magát és kihajtott. Anyu egyetlen a lendülettel aprogatta be a sok-sok illatos szárat az ecetes uborkák közé, így megörökítetlen maradt a "csombor-csodatermés", ami azonmód el is fogyott. De nem maradtunk csombor nélkül. Kedves szomszédasszonyunk, Jutka, aki a szépséges Erdélyországból költözött a kertünk mellé, egy hatalmas csokrot adott - csomborból. Azt mondta, hogy neki elege van belőle, mert még a járdahézagból is ez nőtt ki, mindent elfojt a virágágyásban, önelvető. Adott zsengébb hajtást fűszernek, de ígért magszárasat is, vetni. Azt mondta, hogy az ő változata aromásabb, mint a bolti. A magja szintén a Székelyföldről jött, egypár éve hozta otthonról, testvére kertjéből.
A tárkony szintén ugyaninnét való, és ugyanígy a határon túlról érkezett hajdanában az ő kertjébe. Kedves szomszédunk megosztotta a tövet velünk. Aztán nála fajtja veszett a messziről jött tárkonynak. Tavasszal mi osztottuk meg a tövet: a felét visszaadtuk, így senki se maradt tárkony nélkül. Nem sok fogy, csak egy kisebb csokorkát szárogattunk.
Az oregánó nyári kiadásban Hédi kertjében valami meseszép, legalább úgy csalja a pilléket, mint a nyáriorgona. Így ősztájt csak így néz ki. Azonban a vele fűszerezett étel képe biztosan van olyan tetszetős a maga nemében, mint a lepke a virágfürtön... De arról nem tudok fotót mutatni, aki kíváncsi ilyen fotóra, kukucskáljon ide.
A kakukkfűnél bevallhatom: idegen tollakkal ékeskedem... Ugyanis nekünk otthon nincs is kakukkfüvünk, ezt a fűszercsokrot a munkahelyemen szedtem össze, ahol a térkő szegélyeiben és hézagain a szaharai forróságban hatalmas bokrokban vígan tenyészik. Ez lát el minket - és a kollektíva háztartásait is - fűszerrel.
A lestyánt én vetettem tavaly magról a kert szélébe, a vetésforgón kívülre. Aztán szántáskor az eke ráment, kiforgatta, és én azt hittem, kiveszett, amikor meglepetésszerűen, hirtelen tavasszal a borsótábla közepén előbújt. Eleinte szépen leveledzett, aztán meglepték a tetvek. Tövig lenyírtuk, ekkor - ugyanúgy, mint a petrezselyem - szépen megújult, bőven szedhettünk belőle. Ezt fagyasztani is szoktuk.

Hogy mi lesz a száraz fűszerekkel? Ha jól kiszáradtak, kézzel összemorzsoljuk, és kis üvegcsékben kivonulnak a fűszerpolcra. Van néhány fűszer, amit fagyasztani szoktunk, de az másik kategóriába tartozik, amiről még lesz szó...

Egyvalami meg kimaradt innen: a koriander. A poloskaszagú levelek és virágok friss fűszerként nem arattak osztatlan sikert (nevezzük nevén: gusztustalanul büdösnek találtam őket), de a megszedett illatos magok az utolsó szemig elfogytak a különféle savanyúságokba. Talán a múlt heti spájzszemlés bejegyzés képeit ha alaposan tanulmányozom, egy-két szemet még felfedezhetek az üvegekben... :-)

7 megjegyzés :

  1. Az én "leostyánom" szintén Jutkától van, erdélyi eredetű. Volt neki olyan félcserjeszerű francia tárkony is, ami sokkal finomabb, mint a magról nevelhető orosz, de azt nem tudtam átmenekíteni hozzánk,

    VálaszTörlés
  2. Közben rájöttünk, hogy a zsálya is kimaradt...

    VálaszTörlés
  3. Az zöld marad egész télen, teljesen fölösleges szárogatni, akár februárban is van friss levele

    VálaszTörlés
  4. Azért abban is van valami jó, hogy végre bejött ez a hideg, mert az összes poloska eltűnt a mályvarózsámról, reménykedem benne, hogy megfagytak.

    Amúgy itt Pesten poloskainvázó van, még a második emeleti irodában is találtam poloskát - ha egyátalán ez a bogár az. Színváltós, poloska formájú és szagú bogár, és nagyon sok! Nagyon várom, hogy még egy kicsit hidegebb legyen, hogy biztosan kipurcanjanak, annyira, hogy jövőre ne legyen egy se, amelyik kinyírja a mályvarózsa bimbóit!

    És köszönjük a linkelést!

    VálaszTörlés
  5. A koriandert imádom, de olvastam más blogokban is, hogy mások is büdösnek tartják. Nekem bejött - fene az ízlésemet! Palacsintából viszont 1 db-ot tudok enni évente... Bocsánat! :-)

    VálaszTörlés
  6. Nekünk a tetvek nem voltak hajlandóak megdögleni a hidegtől.
    Cserépből vágott koriandert ettél, Andi? Mert a melegházból hozott, tőzegbe ültetett cserepes fűszernövényeknek - pár kivételtől eltekintve - enyhébb az aromájuk. Nekem olyan érzésem volt tőle, mintha valami dudvaszárat ennék... Lehet, hogy azért, mert kerti földben nevelkedett?

    VálaszTörlés